Ellenfelünk állítása szerint kimentette a vagyont, ezért színlelt szerződéssel adta el az ingatlanát. Tudja-e a színleltséget bizonyítani akkor, mikor már nem is a vevője, hanem egy harmadik személy a tulajdonos?
Az elsőfokú bíróság ítéletében az első adásvételi szerződés vonatkozásában megállapította, hogy a felperes jogi szempontból érdekelt félnek minősül, így hivatkozhat a semmisségre. Ez az érdekeltség a második adásvételi szerződés és a harmadik adásvételi szerződés vonatkozásában is fennáll, mivel ha mindegyik szerződés érvénytelensége bizonyítást nyer, úgy a tulajdonjogát érvényesítheti felperes. Mindazonáltal az érvénytelenség megállapítása iránti kereset törvényi feltételei nem álltak fenn, mivel csak abban az esetben lehetséges, ha az a felperes alperessel szembeni érdekeinek megóvása érdekében szükséges és a jogviszony természetéből eredően vagy más okból teljesítést nem követelhet. Felperes keresetét valójában az adásvételi szerződésből eredő ingatlan-nyilvántartási bejegyzések törlése, saját tulajdonjoga visszajegyzése iránti kérelemként kell értelmezni. A bejegyzés érvénytelenségéhez szükséges a bejegyzés alapjául szolgáló szerződés érvénytelenségének megállapítására. Azonban jóhiszeműnek minősül az, aki az ingatlan-nyilvántartásban bízva, ellenérték fejében szerez tulajdonjogot.
Az elsőfokú bíróságnak így az első szerződést kellett vizsgálnia a felek által előadottak alapján. Felperes a szerződés színlelt minőségére hivatkozott. A színlelés a mindegyik szerződő fél oldalán jelentkező akarathiány. Így felperest terhelte annak bizonyítása, hogy mind ő, mind pedig a vele szerződő II. rendű alperes részéről nem volt szerződéses akarat. Az I. fokú bíróság megállapította, hogy felperest egyértelműen vagyonelemeinek a fedezeti körből való kivonása motiválta a felszámolási és büntetőeljárás miatt. Az érvényesség szempontjából a motívum nem releváns. Színlelés a felperes részéről nem történt, mivel nem akart tulajdonos lenni. A színlelés így nem állapítható meg. Felperesnek az első szerződés vonatkozásában előadott érvénytelenség megállapítása iránti kérelme megalapozatlan.
Az első szerződés érvényességének megállapítása, mely magával vonzza az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés érvényességét, kihat a később kötött két szerződésre. A második szerződés tekintetében a bíróság megállapította, hogy III. rendű alperes érvényesen szerzett tulajdonjogot, annak okán, hogy az első szerződésből fakadóan tulajdonosnak kell tekinteni II. rendű alperest, így érvényesen rendelkezhetett a perbeli ingatlan felett.
A III. rendű alperes és a néhai élettárs között megkötött harmadik szerződés kapcsán a bíróság ítéletében elutasította a felperes keresetét. Felperesnek nem állt fenn perindítási jogosultsága, sem jogi érdeke, mivel kívülálló harmadik személynek minősül. Ha a harmadik szerződés érvénytelensége megállapítható lenne, úgy a III. rendű alperes tulajdonjoga lehetne visszajegyezhető.
Mindezek alapján a bíróság mindhárom szerződést érvényesnek tekintette, a felperes kérelmét elutasította.
A bíróság az ingóság, lakossági folyószámlán nyilvántartott összeg, értékpapírszámlán kezelt összeg és a gépkocsi nyereménybetétek tekintetében az élettársi kapcsolatra vonatkozó szabályokat alkalmazta, mivel a felek között nem volt vitás, hogy a néhai és a felperes közötti élettársi kapcsolat fennállt. Ennek értelmében együttélés alatt az élettársak a közreműködésük arányában szereznek közös a tulajdont.
A gépkocsi vonatkozásában felperes nem tarthat igényt az 1/1 arányú tulajdonjogra, mivel nem volt arra vonatkozó bizonyíték, hogy a felperes édesanyjától kapott pénzt (ajándékként) gépkocsi vételére.
A II. fokú bíróság a most meghozott döntésében lényegében osztotta az I. fokú bíróság érvelését.
Konklúzió:
1. A vagyonkimentés tilalmazott tevékenység.
2. Ha úgy alakul az élet, hogy sajnos át kell íratni bármely vagyontárgyat más személyre, akkor bizony nagyon alapos munkát kell végeznie, máskülönben a vagyonszerzőtől visszaszerezni rendkívül nehéz az átíratott vagyont, ahogy a jelen ügyben ellenfelünknek sem eredményesen perelnie.