A hitelkártya szerződés egy háromoldalú jogviszony. Egyrészt, beszélhetünk a hitelkártya birtokosáról, mint ügyfélről, másrészt a hitelező pénzintézetről, aki a hitelszerződés keretein belül kölcsönszerződéseket és egyéb hitelműveleteket végez harmadik személy felé. A hitelkártya minden egyes használatával az ügyfél valójában megbízást ad a hitelező banknak, hogy kölcsönszerződést kössön egy – a hitelkártyát elfogadó – harmadik féllel. Ez a szerződéses forma alapos körültekintésen túl a kellő gondossággal eljáró fogyasztó magatartását is megköveteli két főbb ponton: a szerződés megkötésekor, valamint a hitelkártya használatának ideje alatt.
Ügyvédi Irodánkat felkereső ügyfél már alperesi oldalon állt egy követeléskezelő céggel szemben. Két tárgyaláson már túl voltak a felek, de alperes érezte a (pártfogó) ügyvédi képviselet szükségességét.
Az ügy lényegét tekintve a következő körülmények bírtak jelentőséggel:
Az alperes, mint ügyfél a meglévő bankjánál egy általános ügyintézés során az eljáró ügyintézőtől tájékoztatást kapott hitelkártya lehetőségéről. Ügyfelünket érdekelte a hitelkártya lehetősége, ezért kitöltött egy jelentkezési lap elnevezésű iratot, melyben kizárólag a személyes adatai, valamint vagyoni- és jövedelmi viszonyaira vonatkozó adatok kerültek feltüntetésre. A jelentkezési lapon az átlagosnál jóval kisebb betűkkel volt egy rendelkezés, miszerint az ügyfél már a jelentkezési lap benyújtásával elfogadja a bank általános szerződési feltételeit, valamint a kamat- és hiteldíj táblázatot. Fontos, hogy az ÁSZF egyik pontja akként rendelkezett, hogy megküldésre kerül postai úton a hitelkártya szerződés. Ügyfelünk pár hét múlva postai úton készhez kapta a hitelkártyát – hitelkártya szerződés nélkül. Tartozásai keletkeztek a hitelkártyát kibocsátó bank felé. Oka elsődlegesen a volt élettárs általi felelőtlen használat volt, melynek egyenes következménye, hogy a bank felmondta a szerződést, így ügyfelünk minden tartozása egy összegben lejárttá és esedékessé vált. A bank nem érvényesített követelést vele szemben. Engedményezésre került a követelés egy követeléskezelő részére, mely tovább engedményezte egy másik követeléskezelő cég javára.
Utóbbi társaság – megelőzve a követelés elévülését – fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet fogalmazott meg a közjegyző felé, mindösszesen 2.500.000,- Ft tőke és a felmondástól, vagyis 2012. évtől számított 35 % -os mértékű késedelmi kamattal terhelten egészen a kifizetésig. Ügyfelénk, még jogi képviselő nélkül eljárva, határidőben ellentmondással élt a fizetési meghagyással szemben, így az ügy perré alakult. A követeléskezelő felperesi cég engedményezési értesítők csatolásával, valamint számszaki kimutatással támasztotta alá a felperesi legitimációt, valamint a követelése összegszerűségét.
Alperesi ügyfél – még mindig jogi képviselő nélkül eljárva – utána nézett a hitelkártya szerződés jogi hátterének, de érezte: nem fog bírni egy jogtanácsossal eljáró céggel szemben, továbbá az eljáró bíróság sem látta kellően megalapozottnak érveit. Ügyvédi irodánk ezen a ponton csatlakozott az eljárásba. Az érdemi ellenkérelem pontosítása keretében előadásra került, hogy felperes nem igazolta hitelt érdemlő módon az engedményezési láncolatot, vagyis mellőzte az engedményezési szerződések csatolását a peres eljárásban. Vitatott felperesi legitimáció esetén felperes kötelezettsége azt bizonyítani. Az eljáró kerületi bíróság ezen kérdésen átsiklott; nem kívánta annak bizonyítását, hogy felperes ténylegesen és valójában a követelés jogosultja.
Érdemi védekezésünk kiterjedt a hitelkártya szerződés létre nem jöttére. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (rPtk.) a szerződést a 205. § (1) bekezdésébe foglaltan definiálja: „A szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre.” Kiegészítve ezen rendelkezést, pontosítva azt, határozza meg a rPtk. 205. § (2) bekezdése, hogy mire kell kiterjedni a kölcsönösen egybehangzó akarat kifejezésnek: „A szerződés létrejöttéhez a feleknek a lényeges, valamint a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. Nem kell a feleknek megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez.” Levetítve a rPtk. 522. § (1) bekezdésébe foglalt bankhitelszerződés fogalmára a fenti követelményi rendszert: Bankhitelszerződéssel a pénzintézet arra vállal kötelezettséget, hogy jutalék ellenében meghatározott hitelkeretet tart a másik szerződő fél rendelkezésére, és a keret terhére – a szerződésben meghatározott feltételek megléte esetén – kölcsönszerződést köt, vagy egyéb hitelműveletet végez. A hangsúly az ügy vonatkozásában a „meghatározott hitelkeret” hiánya volt. A védekezés egy másik aspektusa a szerződés érvénytelenségére terjedt ki a THM feltüntetésének hiánya okán, továbbá hivatkozásra került azon szerződéses feltétel tisztességtelensége miszerint, az ügyfél kockázatára küldi meg a bank a hitelkártya szerződést.
Az érdemi ellenkérelem részletes kimunkálásával az eljáró bíróság követeléskezelő felperesi cég terhére osztotta annak bizonyítását, hogy a szerződés írásban létrejött, minden lényeges tartalmi elemre kiterjedően, különösen a hitelkeret vonatkozásában. Felperes ilyen irányú bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget.
Mind az Ügyfél, mind Ügyvédi irodánk bizakodott a kedvező ítéletben, mely a felperesi kereset elutasítását jelentette – volna. Az első fokon eljárt bíróság alaptalannak találta a hitelkártya szerződés létre nem jöttére való hivatkozásunkat, mivel a bank saját mérlegelési körén belül döntötte el a hitelkeret mértékét. A szerződés érvénytelensége és egyes szerződéses feltételek tisztességtelenségnek vizsgálatát abszolút elutasította. Számokban ez annyit jelentett, hogy Ügyfelet első fokon több mint 2.500.000,- Ft, valamint a felmondástól, vagyis 2012. évtől számított 35 % -os mértékű késedelmi kamattal terhelten egészen a kifizetésig.
A fellebbezési kérelmet fogalmazott meg Ügyvédi Irodánk, ahol ismételten – részletesnél is részletesebben – került kifejtésre a felperes jogosulti minősége, a szerződés létre nem jötte, annak érvénytelensége, valamint egyes szerződési feltételek tisztességtelensége. Felperesi cég nem terjesztett elő fellebbezési ellenkérelmet, így lényegében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A másodfokon eljárt törvényszék kedvező eljárásában bíztunk, azaz az igazságszolgáltatásban betöltött szerepeként jogorvoslatot nyújt így a nyilvánvalóan téves jogi következtetéseken alapuló ítéletet hatályon kívül helyezi. A másodfokú tanács messzemenőkig megvalósította reményeinket.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperes az alperessel szemben fennálló követelés jogosultja. Jelentősége ennek abban rejlik, hogy a hitelkártya szerződést, annak létrejöttét, érvénytelenségét érdemben vizsgálhatta a bíróság. Ítéleti indokolásában kifejtette: az az eljárás, hogy a bank legyártja a hitelkártyát, majd megküldi azt az ügyfélnek még nem hozza létre a hitelkártya szerződést; szükséges minden lényeges tartalmi elemre, vagyis a hitelkeretre vonatkozó egybehangzó, kifejezett és kölcsönös akaratnyilatkozat; a hitelkeret – esetleges – egyoldalú, mérlegelésen alapuló meghatározása a hitelkártya szerződését nem alapozza meg. Ezen indokok alapján arra a következtetésre jutott, hogy a hitelkártya szerződés nem jött létre, mivel felperes nem tudta azt igazolni, hogy a hitelkeretben megállapodtak volna. A létre nem jött szerződésnek sem az érvénytelensége, sem az egyes szerződéses feltételek tisztességtelensége nem állapítható meg. Ügyfelünk ezáltal szabadult az ellene érvényesíteni kívánt követelés alól.
Ügyvédi Irodánk tapasztalatai alapján a bankok nem kívánják „személyesen” érvényesíteni bizonytalan követeléseiket. A nem stabil szerződéseken alapuló követeléseket követeléskezelő cégekre engedményezik – vélhetően alacsony – ellenérték fejében, majd azok fizetési felszólításokkal, részletfizetési kedvezményekkel, végül fizetési meghagyásos eljárásokkal élnek. Széles eszköztár áll a faktor cégek rendelkezésére, melyek mindegyike a bármely úton történő – akár részleges – behajtásra irányul. Alappal valószínűsíthető, hogy mind a mai napig rengeteg olyan hitelkártya szerződés létezik érvényesen, több százezres, vagy milliós tartozást generálva, melyek valójában a rPtk. 205. § (1) és (2) bekezdése alapján nem jöttek létre, avagy érvénytelenek, esetlegesen tisztességes szerződéses feltételt alkalmaznak.